Egy elfelejtett szent: Ugrin Mózes


2016 december 21. 17.30 órakor mindenkit várunk Piliscsaba Nagygulya területre

A FÉNY SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPÉN

http://fenylanc.uw.hu/2016/

https://www.youtube.com/watch?v=UzQo7fLG7QE

Információ: Ugrin András koronaszolga@gmail.com telefon: 06-70-366-4023


A kijevi Lavra barlangkolostor számos, szentéletűként számon tartott régi vallási személyiség mumifikálódott holttestét őrzi. Köztük van a magyar születésű Ugrin (Mojszej) is, akit ma Magyar Mózes néven ismernek. Szent Ugrin még az egyetemes keresztény egyházat szolgálta. Szentéletű Ugrin 990-995 között született. Feltehetően Erdélyből került a kijevi uralkodócsalád szolgálatába. 1015 és 1018 között – átvészelve a trónharcokat – Kijevben, Predszlavánál (Jaroszláv fejedelem húgánál) tartózkodik, ahol már készül a szerzetesi hivatásra. Az 1018-as lengyel támadás után fogolyként Lengyelországba hurcolják (rabszolgának), ahonnan csak 1025-ben térhet vissza. A kijevi Barlangkolostorban telepszik le, ahol csodatévő szerzetesként tisztelik. Itt halt meg 1043. július 26-án, ez a nap egyben liturgikus tiszteletének napja is.

(részben Iglói Endre és Ivancsó István nyomán)

A Barlangkolostori Paterikon (Киево-Печерский Патерик, 1220-as évek) szerzetesi legendái közül az egyik legszebb szent Ugrin (Mózesről) szól. Ebben mindenekelőtt a kötelességteljesítésre helyezik a hangsúlyt, vagyis arra az alázatos szeretetre, amellyel urát, Borisz herceget szolgálta. Példát mutat továbbá a papi hivatás elfogadására, az érte való küzdelemre és hűséges megélésére. Végül a szüzesség értékére is felhívják a jámbor kódexírók a figyelmet, hiszen Ugrin férfi volt, és így őrizte meg tisztaságát, holott a krónikák általában azt jegyezték fel, hogy a nők szenvedtek tisztaságuk megőrzése érdekében, s esetleg adták életüket is érte. Szent Ugrin pedig a férfiúi tisztaság példaképe lett, nem csak a keleti, hanem a nyugati egyházban is, akit egyes liturgikus szövegek egyenesen a bibliai Józsefhez hasonlítanak. Magyar volt, de életének történelmi forrásokból ismert részét külföldön töltötte.

Előbb az ősi, kijevi Rusz egyik hercegének, Borisznak a szolgálatában állt testvérével, (papi nevükön) Efrémmel és Györggyel együtt. I. (Vitéz) Boleszláv lengyel király hadai 1015-ben Boriszt (és vele Györgyöt is) meggyilkolták, 1018-ban pedig elfoglalták Kijevet. Ugrin megmenekült ugyan, de fogolyként lengyel földre került.

Szent Ugrin a krónikák magas, délceg és gazdag férfiúként írják le. Nem csoda hát, hogy egy fiatal, ráadásul gazdag lengyel özvegyasszonynak megtetszett, meg is vásárolta rabszolgának. A nő mindenáron el akarta csábítani, sőt azt kívánta, hogy a férje legyen. Mózes azonban semmiképpen sem egyezett ebbe bele, inkább az Istennek ajánlott szerzetesi hivatást választotta. Sok kínzatás után végül megcsonkítva jutott vissza Kijevbe, ahol szerzetesként élte le további életét.

A nép akkor már csodatévő szentként tisztelete. Élete további idejét imádkozásnak, a szokásos szerzetesi tevékenységnek, és könyvírásnak szentelte.

Az ortodox egyház szentként tiszteli, halálának emléknapját július 26-án tartja.

Tisztelete, kultusza a magyarság körében nem alakulhatott ki, mert annak ellenére, hogy minden keresztény egyház szentje lehetne, a nyugati kereszténység nem, csak a görögkeleti közösség fogadta be őt. A magyar görögkeleti közösség viszont a maga 40-45 ezer fős hívői lélekszámával pedig nem tudta népszerűsíteni szent Ugrin Mózest. Ráadásul a hívőknek csupán a töredéke (kb. 8 ezer fő) tartozik a Magyar Ortodox Adminisztratúra juriszdikciója alá. Ez pedig az egyetlen egyházi fórum, amely a magyar származású Ugrin (Mózest), mint a nemzeti ortodoxia szentjét, példaképét magáénak vallja.

(forrás: http://magyaremlek.nolblog.hu/page/6/, Ivancsó István munkája alapján)

szent Ugrin el nem bomló teste ma is látható a kijevi Lavrában

1

  Így írta könyveit szent Ugrin:

2